Rájöttem valamire. Észrevetem magam és rádöbbentem hogy olyanokon töröm a fejem hogy egy nap kb mennyi lehet annak a pénznek az összege ami leesik a földre. Vagy egyáltalán mennyit keresnek az intézmények az elveszett elejtett pénzeken.
Amikor még általános iskolás voltam, gyakran unatkoztam napköziben. Nem tudtak lekötni így fogtam magam és megléptem "wc-re", és csak lófráltam egyet suliban. Beszélgettem az akkori takarítónővel aki annyira nagy benyomást nem tett rám, mert nem emlékszem a nevére. De komoly minden nap legalább 500 Ft-ot összeszedett a padokban és a földön hagyott pénzekből. Mindig ott csörgött az iskolaiuniformissötétkékszinű otthonka szabású munkaköpenye mély zsebében. Komoly elgondolkodtam hogy lehet takarítónő leszek. (mára már vécésnéni szeretnék lenni, mert az egyértelmáűen jobb) de félretéve a viccet.
Bejárásom volt az iskola alagsori titkos részlegébe ahol nyúzták a nagyon rossz kölköket. Naszoval Karcsi bácsival is spanoltam a gondnokkal..akinek ki volt akasztva egy pamela anderson-os naptár, amin az említett hölgyemény nagy verelytékes munkával piszoktalanított egy autót. képzelhetitek.
Amúgy nem voltam bajos gyerek. csak sokat beszéltem.
Szóval visszatérve az elejére kényszerérzetem van megszámoltatni minden apróságot ami más emberek számára a legkevésbé sem érdekes, de engem nagyon leköt.
Ebben a pillanatban hány ember születik? hány ember hal meg éppen? vagy milyen világrengető események zajlanak éppen?
Mit csinál éppen most Brad Pitt? Meg a többi sztár? Meg aki nekem fontos?
Vagy csak ülsz a villamoson és idióta kérdéseken rágódsz,vagy figyeled a körülötted lévő embereket. Mi járhat a fejükben?
Az apró dolgok hatása az életre.
- utaztam a villamoson
- gondolkoztam sokmindenen
- megírtam egy bejegyzést blogon
- elolvassa valaki
- elgondolkozik rajta, vagy csak simán elfelejti DE azt a másfél percet az életéből, amíg elolvasta, rászánta a gondolataimra..
köszi
PS.: megint van netem, a bejegyzés a netelvonási tüneteknek elkönyvelhető. üdv megint itt :D
