Ma elmenten egy állásinterjúra... Van egy tök jó ruhabolt, olyasmi mint az eldorádó. A kirakatba ki volt téve egy papír:
kreatív fiatal és energikus lányokat (kisbetűkkel utólag odaszorítva hogy és fiúkat) keresünk eladónak.jelentkezni a boltban lehet.
Mondom magamnak, nah ezek tuti rám várnak ;)
Bementem, és már készültem, hogy mondjam hogy ne is keressenek tovább.. itt vagyok. megjöttem :D
Csak aztán megláttam még két csajt aki szintén erre az állásra pályázott, és így a hatásos belépésem el is maradt.
gyorsan oldalra vonultam és felettépp nagy érdelkődéssel elkezdtem vizslatni egy kék fehér virágmintás nyári felsőt, amit fehér csipke szegélyezett. úgy gondoltam már túlsságosan feltűnő az érdeklődésem eziránt az egyszerű darab iránt, így lassan haladtam tovább felsőről felsőre, és egyre közelebb kerültem, az eladónőhöz, aki épp a vetélytársaimat kérdezgette.
Ezt követően bejött egy fiúsan rövidre vágott hajú szemüveges lány, olyan igazán furcsa stílusú ruhákban. ő is mondta, hogy az állás érdekelné. Nah itt besokalltam, és elhatároztam, hogy nem hagyom tovább a riválisok számának növekedését, és fájó szívvel elbúcsúztam attól a szoknyától amivel az elmúlt másfél percben szoros barátságot kötöttem, és odamentem én is. nah erre mondta a nő, hogy húú de sokan vagyunk, és hogy már nagyon egymás ellen játszunk, mert hogy folyamatosan változik a létszám, és nagyon sok a jelentkező, de ennyi ember nem kell.
Nah mivel a másik lány hamarabb jött, ezért tőle kérdezgetett először.
Kicsit félrevonultam, de azért hallottam miket mesélt a lány. 28 éves és már mindent dolgozott. rajzol fest, színházban súgó volt, hostesskedett.. stbstb
Nah ez volt az a pillanat amikor, kezdtem kétségbe esni. Én kis 18 éves lányka. mit is dolgoztam eddig?? babysitterkedés, szórólapozás, nyáron kukorizácázás. kb ennyi. Nah jó. elkezdtem gondolkodni, hogy mi az a munka amivel szépíthetek ezeken, és mégis hihetőnek tűnik. hmm nagynéném kisboltjában segítettem nyáron. Nah esszel csak annyi a gond,. hogy nagynénémet kb 5 éve nem láttam, és fogalmam sincs hogy egyáltalán megnyitotta e a boltját vagy sem. nembaj kezdetnek nem is rossz. jobb mint a semmi
nah erre odajött a tulaj, vagyis az eladónő férje. várj! persze egy ilyen idegroncs féle ember volt. vagy legalábbis egy kis zavar volt benne, mert iszonyatosan hadart, és nagyon halkan beszélt. Mintha kicsit személyiségzavaros lett volna. Namármost a házaspár két gyereke ott viháncolt a lépcsőn fél méterre tőlünk, közben mellettem a nő kérdezgette a másik lányt, és egy harmadik férfi, valószinű eladóféle, ott vigasztalta a kölyköket, meg rohangált utánuk. ezeután a tulaj elhadarta hogy mondjam el hogy mit dolgoztam korábban. Egy pillanatra azért megállt bennem az ütő...
Persze később kiderült, hogy 18 vagyok( ő persze nem kapcsolta össze a fiatal szót az energikussal és a kratívval), és csak nyárra keresek munkát az már nem tetszett annyira. megkérdezte hogy tudok e hennázni. nah egy másodperc töredéke alatt mérlegelhettem volna a választási lehetősgeimet. valószinűen azért kérdezi ezt, mert valamit akar vele. Mondjuk hogy valamikor valamiért csináljak hennát. Gondolkozás nélkül rámondtam h tuudok. meg hogy járok rajzra is, blablabla.
namármost jött az a kérdés amit a mai napig nem tudok megválaszolni:
-És mondcsak.. mennyire tudsz rajzolni?
- ÖÖÖÖÖ...öööö.. háát (nah erre mit mondjon az ember. úgy mint picasso nah persze) szerintem elég jól.. (és egy aranyos mosollyal próbáltam megerősíteni.
Ezekután elmagyarázta, hogy nyáron strandra ki szoktak járni hennázni, és hogy nem kell sok ember hozzá kb 2-3, és hogy nem igér semmit sem, de azért felírta az elérhetőségeimet meg pár infót.
Bár lényegében véve elég kicsi rá az esély hogy fel fog hívni, de azért
BASSZUS MEG KELL TANULNOM HENNÁZNI
