Az erdőt a malom mögött köd borította. Vastag, lomha és tompa köd, ami minden titkot, és rejtelmet magában tartva gondosan elrejti a tájat.
A levelek és a gallyak csurom viezesek voltak.
A szél sípolva játsztott a malom elhagyatott deszkái között. A félig leszakadt zsalugátert rozsdás nyikorgással csapkodta. A patak vize még mindig hűségesen forgatta a régi vizimalom kerekét, bár ott már évek óta nem lakott senki. A falut már csak a természet uralta. Az emberek azt beszélték, elátkozták azt, az ott élő emberekkel eggyütt, akik mára már elhagyták evilági testüket.
 

A történetnek itt van részemről vége, innen mindenkinek a fantáziájára bízom a dolgot. Sokkal jobb ha bekapcsoltok hozzá valami titokzatos, és szép zenét... Ha valaki tudja hogyan tudnék én ide beiilleszteni valami muzsikát akk szóljom, mert nekem ehhez meg van a tökéletes zeném

ha igény van rá lesz még ilyen.